Figyelmeztetés: erős negativitás következik.
Nem tudok aludni. Pedig szeretnék. És miért nem tudok? A szomszédaim miatt.
Kollégiumban lakok, ezért nyilván rengeteg lánnyal kell együtt élnem. A mi szintünkön találhatóak diákok 14 évestől akár 20 évesig. És bizony vannak olyanok, akik egyszerűen NEM KÉPESEK BEFOGNI A SZÁJUKAT, még takarodó után sem. Például a közvetlen szomszédaim.
Én azon kevesek közé tartozom, akik este tízkor már szeretnének aludni. Aki hozzám hasonlóan ágyban hánykolódós típus, az tudja, milyen nehéz ezt megtenni, ezért általában már kilenc, fél tíz körül lefekszem, hogy tízkor már aludjak. És ez legtöbbször sikerül is. Aztán tízet üt az óra, a kollégium leányai pedig felelevenednek. Hangos dübörgéssel száguldanak át a folyosón, hogy aztán a visszhangos fürdőszobában (ami megjegyzem a szobámmal majdnem szemben leledzik) hangosan nevetgélve megbeszéljék, ami nap közben nem jutott eszükbe. Vagy, hogy -a már említett szomszédaim- elkezdjenek emelt hangerővel telefonálni, egymással beszélgetni, fogalmam sincs milyen oknál fogva vergődni, telefontöltőket áram alá helyezni, nem is beszélve arról, mikor még muzsikát is kívánnak hallgatni (a konnektorok összeköttetésben vannak a szomszédos szobákkal, szóval még az is áthallatszik, amit esetleg a papírvékony fal vissza tudna folytani), hogy ha esetleg elaludnék tízre, semmiképp ne maradhassak olyan állapotban.
És mit csinálnak, ha bekopogok hozzájuk, hogy tájékoztatást nyújtsak arról, hogy én szeretnék végre csicsikálni? Nevetve bocsánatot kérnek, "jólvanjólvan"-oznak egyet, majd mikor visszatértem a patkányfészekbe, hogy álomra hajtsam a fejem, ők fogják magukat és TOVÁBB. POFÁZNAK.
Remélem nektek nincsenek ennyire negatív tapasztalataitok esetleges lakótársaitokkal kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése