Milton Keynes-es élménybeszámolósdi

Szóval ma édesanyámmal elmentünk a milton keynes-i plázába nézelõdni. Elég korán kellett kelnünk, anyukám párja vitt be minket munkába menet. Mikor odaértünk, még szinte semmi nem volt nyitva, körbementünk, szétnéztünk, hová szeretnénk majd betérni, illetve megkerestük a mosdót. Maga a hely hatalmas, viszont konkrét emelete nincs, csak egy két boltnak van második szintje. Maga az épület nem egy zárt hely, a díszítõ növényzet élõ (fák, igazi élõ fák!), és még a madatak is berepkednek (és mellesleg annak nem láttam jelét, hogy bármit összepiszkítanának). Rengeteg bolt van, a legtöbben -természetesen- ruhát árulnak, de rengeteg ajándékbolt, édességbolt és könyvesbolt is leledzik ott.
Éhesek lettünk, de mivel anyukám drágának találta a pláza árait (azok is voltak) kimentünk egy közeli szendvicsbárba. Megcsillogtathattam nagyszerû angoltudásomat, nekem kellett kérnek a szendvicseket. Szegény pultoslánynak minden mondatot háromszor kellett elismételnie, mire megértettem.
Aztán, mikor a boltok kinyitottak, jobban is be tudtunk kukucskálni. Benéztünk egy könyvesboltba, lézengtünk egy drogériában és szívet fájdítottunk egy Disney márkaboltban. Aztán, hogy pénzt is költsünk -elvégre nõnemûek lennénk- betértünk egy egyfontos boltba (olyasmi, mint nálunk a százforintos), ahol gazdagabbak lettünk egy koponyás terítõvel és egy lógó csontvázmukival. Szinte minden boltban lehet találni Halloween dekorációt, annyira imádok nézelõdni közöttük!
Miután kimászkáltuk magunkat, kimentünk az épületbõl és leültünk a parkoló környékére. Ekkor a közelbe jött egy varjú, èn pedig dobtam neki egy darabka kenyeret. A mozdulattól megijedt és arrébb ugrott, de aztán mégis odasomfordált és felkapta a falatot. Aztán odajött három másik is. Kis idõ elteltével felbátorodtak és egész közel merészkedtek.

Zárásként megmutatom a töklámpást, amit tegnap faragtunk.

Bocsássatok meg a rendetlenségért...

Mégis tudok blogolni?

Nos, úgy tûnik, mégis lesz lehetôségem a szünet alatt is bejegyzéseket írni, szóval lehet napi beszámoló az Angliai utazásról.
Szóval kezdjük azzal, hogy édesanyàmnak lehetôsége nyìlt az Egyesült Királyságban dolgozni, múlthét szombaton utazott ki a párjával és velem. Én csak egy hétig maradok, ôk viszont huzamosabb ideig itt lesznek. Ezt a kis idôt szeretném, dokumentálni.
Szóval, szombaton délután egykor indultunk otthonról vonattal, fel Budapestre. Néhány óra várakozás után felszálltunk a gépre (mellesleg elôzör utaztam repülôn) aztán -eléggé késôn- meg is érkeztünk a lutoni repülôtérre, végül autóval hazavittek minket. Vacsorára pizzát rendeltünk. Életem eddigi legjobb pizzáját ettem, vastag tészta, bôséges feltét, pluszba sültkrumpli, valami fokhagymás nemtudommi pizzatésztából és szintén fokhagymás öntet.
Másnap kimentünk a vendéglátómmal a városba egy-két dologért, és ekkor olyan dolog történt velem, amit nem gondoltam volna, hogy valaha megtapasztalok: SENKI nem bámult meg az utcán vagy a boltban, annak ellenére, hogy úgy öltözködök, mint egy boszorkány.
Ezeken kívül semmi említésre méltó nem történt, egész nap fent voltunk a lakásban ès filmet néztünk. A késôbbiekben biztosan lesz több mondanivalóm, egyenlôre ennyi.

Egy ideig eltűnök...

Bár eddig sem voltam kifejezetten aktív az elmúlt néhány hétben, egy jó ideig még így is fog maradni. A kollégiumban a wifirendszer javítás alatt áll, a szünetben pedig eléggé elfoglalt leszek, szóval nem megoldható a blogolás. Mindenesetre rengeteg téma van a tarsolyomban, szóval ha visszatérek, lesz mit olvasni nálam :) Addigis, szervusztok!