Milton Keynes-es élménybeszámolósdi

Szóval ma édesanyámmal elmentünk a milton keynes-i plázába nézelõdni. Elég korán kellett kelnünk, anyukám párja vitt be minket munkába menet. Mikor odaértünk, még szinte semmi nem volt nyitva, körbementünk, szétnéztünk, hová szeretnénk majd betérni, illetve megkerestük a mosdót. Maga a hely hatalmas, viszont konkrét emelete nincs, csak egy két boltnak van második szintje. Maga az épület nem egy zárt hely, a díszítõ növényzet élõ (fák, igazi élõ fák!), és még a madatak is berepkednek (és mellesleg annak nem láttam jelét, hogy bármit összepiszkítanának). Rengeteg bolt van, a legtöbben -természetesen- ruhát árulnak, de rengeteg ajándékbolt, édességbolt és könyvesbolt is leledzik ott.
Éhesek lettünk, de mivel anyukám drágának találta a pláza árait (azok is voltak) kimentünk egy közeli szendvicsbárba. Megcsillogtathattam nagyszerû angoltudásomat, nekem kellett kérnek a szendvicseket. Szegény pultoslánynak minden mondatot háromszor kellett elismételnie, mire megértettem.
Aztán, mikor a boltok kinyitottak, jobban is be tudtunk kukucskálni. Benéztünk egy könyvesboltba, lézengtünk egy drogériában és szívet fájdítottunk egy Disney márkaboltban. Aztán, hogy pénzt is költsünk -elvégre nõnemûek lennénk- betértünk egy egyfontos boltba (olyasmi, mint nálunk a százforintos), ahol gazdagabbak lettünk egy koponyás terítõvel és egy lógó csontvázmukival. Szinte minden boltban lehet találni Halloween dekorációt, annyira imádok nézelõdni közöttük!
Miután kimászkáltuk magunkat, kimentünk az épületbõl és leültünk a parkoló környékére. Ekkor a közelbe jött egy varjú, èn pedig dobtam neki egy darabka kenyeret. A mozdulattól megijedt és arrébb ugrott, de aztán mégis odasomfordált és felkapta a falatot. Aztán odajött három másik is. Kis idõ elteltével felbátorodtak és egész közel merészkedtek.

Zárásként megmutatom a töklámpást, amit tegnap faragtunk.

Bocsássatok meg a rendetlenségért...