"Karácsonyi" csomag anyukámtól

Technikai okok miatt kissé megkésve, de megérkezett a karácsonyra szánt csomag édesanyámtól, egyenesen Angliából. Nézzük is meg, mit rejtett a cipősdoboz.

Csoportkép

 

 

Édességek:

A klasszikus piros-fehér cukorrúd, borsmenta ízzel. Annyira tetszett így becsomagolva, hogy nem volt szívem felbontani ><

Mentás tallér csokoládé bevonattal. Ezt viszont már megdézsmáltam és naaagyon finom.

Menta töltelékes táblás csokoládé. Talán már rájöttetek, hogy imádom a mentát :p

Zöld díszítő massza bigyó. Olyan műmarcipán féle. És zöld :p

Kalózos díszítőcukorkák. Mert halálfejes és nagyon cuki!

Kiegészítők:

Monster High barátság nyaklánc. Már el is kelt a Frankie-s fele c:

Bronzos hajcsatok. Valami oknál fogva megrögzött hajcsat-gyűjtő vagyok, bár szinte soha nem használom őket.

Sminkes cuccok:

Nightmare Before Christmas! Körömlakk gyűrűvel, szemhéjpúder (azt hiszem, így hívják) és szájfény. Bár nem igazán látszik, de a körömlakkon Jack-es matrica, a szemfestéken pedig Jack pofik vannak. A szájfénynek nagyon édes epres illata van, és viszonylag tartós is, a szemhéjpúder kicsit halvány, de ez iskolába nem is baj, a lakkot pedig még nem próbáltam.

"Kaviár" hatású körömlakk szett. Az egyik tégelyben fekete lakk van, a másikban pedig apró fekete gyöngyök.

Körömdíszítő szettek. Mindkettőhöz tartozik egy-egy reszelő, három pálcika, egy csipesz és egy-egy dobozka dísz. Az egyikben kis kövek, a másikban betűk vannak.

Sminkes ecsetek és körömdíszítő pálcikák. Elég sok ilyesmit kaptam, annak ellenére, hogy nem igazán használom...

Egyebek:

Virágos muffinpapír. Mert abból sosem elég.

Buszos kulcstartó. London jellegzetes tömegközlekedési eszköze, ráadásul a kereke még gurul is c:

És végül rágóka kutyinak. Ez valami kolbászszerű fogalmamnicsmi, utánanézve a "rawhide" jelentésének, nyers marhabőrből és hasonló húsipari hulladékokból állítják elő. Mindenesetre kutyi értékelte!

Nyugodj békében, Félvér Herceg

Barátosném feljött hozzám matematikát korrepetálni, és hirtelen közölte velem a hírt: kedvenc színészem, Alan Rickman elhunyt. Nem vagyok a szavak embere, nem lennék képes mondatokká formálni a gondolataimat, ezért nemes egyszerűséggel megosztok egy képet, amivel két napja lettem készen. Ezzel búcsúzom el tőle, más módom nincs rá.

Egy kis mindenegyben

Az elmúlt időben egész sok dologhoz hozzájutottam, szóval szeretnék velük eldicsekedni.

Kezdjük egy kis bevásárlósdival.
Szóval éppen szokásos DM körutamon voltam, és úgy éreztem, szükségem lenne egy ajakápolóra, mert a hidegtől folyton kicserepesedik a szám. El is néztem az erre szakosodott részleghez (állványhoz), és a -viszonylag- nagy választék miatt kicsit bajban is voltam. Aztán megakadt a szemem ezen a csinos kis csomagoláson, aztán a Candy Queen feliratot látva le is kaptam az állványról.

Nagyon tetszik az édes illata, és egész tűrhető viselni (neeembírom az ajakápolókat). Ráadásul a szám sem sebesedik ki.

Aztán egy kesztyűt is beújítottam, nagyon megtetszett, mikor megláttam az áruházban. Valamivel melegebb is, mint az előző, és jóval elegánsabb.

Egy kis kockaság: Dark Souls. Mivel az ünnepeket nagyrészt egyedül töltöttem, úgy döntöttem veszek egy játékot, amivel el tudok szórakozni. Betértem hát a játék kereskedésbe nézelődni, és hosszas vacilálást követően ezt választottam, mert nem a legkönnyebb és nagyon szeretem a különlegesen sötét fantáziavilágát.

Aztán nem bírtam magammal és ismét megtámadtam az ásványos standot. Le is csaptam egy nagyon szép lápisz lazuli medálra. A különlegessége, hogy sokkal több fém van benne, mit az eddigiekben, amiket láttam (bár ez a képen nem látszik).

Valami oknál fogva nem tudtam megfordítani a képet...

És végül egy nyakbavaló, amit még november elején szereztem meg a Tesco Halloween bigyói által. Nagyon régóta szeretnék ilyet, szóval mikor megláttam, kicsi választott el, hogy ugráljak örömömben. A csodás arcbőrömet pedig tessék ignorálni!

A macsek füles szintén Tesco-s, csak régebbi.

Ééés, barátosnémtól kaptam egy pulóvert, mert neki nem tetszett a mintája, én viszont oda-vissza vagyok a hasonló "kawaiiságokért". Szóval borzasztóan örültem neki. Jó meleg és nem viszketek tőle.

Zárásképp két dolog, amit termeltem. Igenigen, ennyi fért bele két hónapba.
Megcsillogtattam szobrászati tudásom és alkottam levegőre száradó agyagból egy Cthulhu-t, majd  lefestettem temperával. A festék eléggé alulpigmentált, szóval istentelenül fakó színe lett. Egy barátnőmnek készült ajándékba, postán keresztül utazott Brazíliába.

Inkább cuki lett, mint rémisztő...

Végül egy nemtudommi, ami csak úgy kipattant a fejemből. Elég vegyes technikával készült, van benne vízfestéken keresztül, a zseléstollon át a színesceruzáig minden. Nem lett olyan a színezés, mint terveztem, a fénykép pedig a laminálás miatt rettenetesen fénylik.

Lesz mit bepótolnom...

Az elmúlt időben elhanyagoltam a Blogger környékét, nemhogy a saját blogomat nem gondoztam, még a kedvenceimre sem néztem rá. Pedig időm biztosan lett volna, de a lustaság nagy úr. Szóval holnaptól belevetem magam az írásba és olvasásba, hogy a lemaradásokat pótolgassam. Remélem sikerül is betartanom az ígéretem és a sok téma, amit összeszedtem, nem marad megíratlanul.

Ideje boldognak lenni...

... de hogyan?
A boldogság egy relatív fogalom, mindenkit más tesz boldoggá. Család, barátok, szép ruhák, sok édesség, jó zene, és még annyi mindent felsorolhatnék, ahány ember a Földet lakja. De vajon engem mi tenne boldoggá?
Néha úgy érzem, erre a kérdésre az a válasz, hogy semmi. Mert gyűlölök mindenkit és mindent. Csak a rosszat veszem észre, a romlottság van rám legnagyobb hatással és nem találom a kiutat a sötétből. Ilyenkor egy dolgot szeretnék: eltűnni nyomtalanul.
Máskor pedig ennek éppen az ellenkezőjét érzem. A legapróbb dolognak is tudok örülni, élvezem, ha emberek vannak körülöttem.
Most ezen szeretnék változtatni, hogy a hangulatom ne legyen ennyire szélsőséges. De hogyan is kellene ehhez hozzáfogni? Nos, megpróbálok egy-két dolgot, hátha képes leszek kitartóan követni egy olyan életvitelt, ami a közérzetemnek is jót tesz. Van is néhány elképzelésem, min kellene változtatni, miket kellene bevezetni, illetve elvonni a mindennapjaimból.
Kezdjük is az étrendemmel. Szóval ugye vegetáriánus valák, és sajnos erre eléggé felelőtlenül tértem át. Utána olvastam, tudom, mit kellene tennem-ennem, de ez lustaságból és akaraterő hiányából eredően sajnos elmarad. Nomeg ugye a kollégiumi menza, ahol egy szem vegetáriánus lévén gyakorta elfelejtenek nekem ételt készíteni, és olyankor be kell érnem egy marék üres rizzsel (oké, ez egy kis túlzás, de na...) Szóval meg kellene találnom azokat a tápanyagdús élelmiszereket, amiket a kollégiumban is elkészíthetek, és nem halok tőlük éhen. Illetve a vérszegénységem miatt jó lenne, ha több piros gyümölcsöt fogyasztanék. Oh, és kevesebb édesség, helyette gyümölcsök, kevesebb energiaital (oh, te aljas démon, miért szerettem bele rút orcádba?), helyette tea.
És most jöjjön mondjuk a testmozgás. Ugyanis az nincs. Vagyis van, de az a napi 45 perc vonaglás, amit hivatalosan testnevelés órának hívnak, az nem feltétlenül elég. Szóval bevezethetném mondjuk a szilencium előtti alvás helyett a szilencium előtti sétát. Vagy valami zenés ugrabugrálást. Mert az ugye a tanulásnak is jót tesz (ebben a pillanatban jutott eszembe, este kilenc órakor, hogy én még nem végeztem a házi feladatommal...)
És ha a tanulásnál tartunk, azt is jó lenne elkezdeni. Elvégre ha tanulok, tudni fogom az anyagot. Ha tudom az anyagot, jobbak lesznek az eredményeim. Ha jobbak az eredményeim, több az önbizalmam. És nyakamon az érettségi, szóval az az önbizalom igencsak jól jönne.
Aztán a rajzolással is csinálhatnék valamit, mert azt sem csinálom. Pedig ezzel szeretnék a későbbiekben foglalkozni.
Brrruh, ez egy eléggé összecsapott marhaság lett, de hátha segít elérni a célom, és kimászok ebből a bizonyos gödörből.

Rettenet a világ körül #2 - Szigetek

Végre elérkezett ez az idő is, elkészültem a húdeijesztő cikksorozatom következő tagjához. Ez alkalommal borzongató szigetekkel készültem.


Ilha da Queimada Grande - Kígyó-sziget

Ez a kis sziget Brazília partjainál található, nevét a rajta található hatalmas kígyópopulációról kapta, ami annyit jelent, hogy minden négyzetcentiméterre jut 5 kígyó, ráadásul egy elég mérgező faj, az arany lándzsakígyó. Ez a faj kizárólag itt található meg, éppen ezért a szigetet lezárták a látogatók elől.

Felesleges érdekességek Angliáról

Azt mindenki tudja Angliáról, hogy az autókkal a "másik oldalon" szokás közlekedni, vagy hogy tejjel isszák a teájukat (aminek egyik kreatív barátnőm a "teja" nevet adta), de én most hoztam néhány olyan kintlétem alatt tapasztalt észrevételt, amit nem feltétlenül hallott mindenki.
Először is egy kis negatívum: mikor leszálltunk a lutoni repülőtéren, a PVC padló repedései szigetelőszalaggal voltak összefogva, illetve meglehetősen koszos és szemetes volt, ami elmondható az összes (nem túl sok) helyre, ahová ellátogattunk. Egyébként az angolok hihetetlenül lusták. Példának okáért: a plázába nagy erőfeszítések árán lehetett bejutni elég súlyos ajtókon keresztül, viszont közvetlenül emellett volt a mozgássérülteknek szánt bejárat, ami gombnyomásra nyílt. A teljesen egészséges, jó erőben lévő fiatalemberek pedig kizárólag ezen voltak hajlandóak közlekedni.
Megérkezve a szállásunkra szembe tűnt, hogy a villanykapcsoló fejjel lefelé áll. Először azt gondoltam, csak hanyagságból került fel fordítva, de kiderült, hogy nem, mindegyik így áll. Aztán amit még érdekesnek találtam, az a csap volt. Ugyanis kettő volt belőlük. Mármint külön csapból jött a hideg és a meleg víz. Ez a kád megengedésénél, vagy mosogatásnál még nem is okozott problémát, viszont kézmosásnál annál inkább. Szóval döntenem kellett: vagy tűzforró, vagy jéghideg vízben mosok kezet. A következő dolog, amire felfigyeltem sétálgatás közben, egy jelzőtábla, ami arra figyelmeztette a sofőröket, hogy idős emberek kelhetnek át az úton. Hasonló a kisgyerekes/szarvasos kresztáblához, viszont Magyarországon ezzel még nem találkoztam.
Aztán ott van a rengeteg édesség. Egyrészt sokkal olcsóbb, mint a többi élelmiszer, másrészt iszonyat sok van belőle. Az édességboltok egymás hegyén-hátán vannak, legfőképp a gumicukor az elterjedt, iszonyat nagy választékban lehet kapni a legkülönbözőbb fajtákat. Csokoládéból is mindenféléhez hozzájuthat az ember(lánya), a "hétköznapi" (=itthon is honos) karamellás-mogyorós-kekszdarabostól a Magyarországon nagyon drágán hozzáférhetőn keresztül (mentás csoki forevör *3*) egészen a szezonális különlegességekig (például Halloween alkalmából a tökös) minden ízű, színű, formájú. Ráadásul az egyik boltban akkora habcsókot láttam, hogy nagyobb volt, mint a két tenyerem összetéve o_o A chipsek (<-szóval ezt így kell helyesen írni magyarul, hmm) nem az itthon megszokott méretűek, vagy sokkal nagyobb csomagban lehet őket kapni, amiben öt-hat kisebb csomag van, vagy eleve kis csomagos.
És végül egy viszonylag aktuális téma: bevándorlók. Nagyon sok etnikummal találkoztam odakint, a legtöbben arabok voltak, de sok indiai, afrikai (az akcentusukról lehetett őket felismerni, mert Angliában eleve sok fekete él), ázsiai és európai családot is láttam.
Szóval ennyi lett volna, sajnálom, hogy képekkel nem szolgálhattam, remélem így is élvezhető volt az olvasás.