2015. november 25., szerda

Ideje boldognak lenni...

... de hogyan?
A boldogság egy relatív fogalom, mindenkit más tesz boldoggá. Család, barátok, szép ruhák, sok édesség, jó zene, és még annyi mindent felsorolhatnék, ahány ember a Földet lakja. De vajon engem mi tenne boldoggá?
Néha úgy érzem, erre a kérdésre az a válasz, hogy semmi. Mert gyűlölök mindenkit és mindent. Csak a rosszat veszem észre, a romlottság van rám legnagyobb hatással és nem találom a kiutat a sötétből. Ilyenkor egy dolgot szeretnék: eltűnni nyomtalanul.
Máskor pedig ennek éppen az ellenkezőjét érzem. A legapróbb dolognak is tudok örülni, élvezem, ha emberek vannak körülöttem.
Most ezen szeretnék változtatni, hogy a hangulatom ne legyen ennyire szélsőséges. De hogyan is kellene ehhez hozzáfogni? Nos, megpróbálok egy-két dolgot, hátha képes leszek kitartóan követni egy olyan életvitelt, ami a közérzetemnek is jót tesz. Van is néhány elképzelésem, min kellene változtatni, miket kellene bevezetni, illetve elvonni a mindennapjaimból.
Kezdjük is az étrendemmel. Szóval ugye vegetáriánus valák, és sajnos erre eléggé felelőtlenül tértem át. Utána olvastam, tudom, mit kellene tennem-ennem, de ez lustaságból és akaraterő hiányából eredően sajnos elmarad. Nomeg ugye a kollégiumi menza, ahol egy szem vegetáriánus lévén gyakorta elfelejtenek nekem ételt készíteni, és olyankor be kell érnem egy marék üres rizzsel (oké, ez egy kis túlzás, de na...) Szóval meg kellene találnom azokat a tápanyagdús élelmiszereket, amiket a kollégiumban is elkészíthetek, és nem halok tőlük éhen. Illetve a vérszegénységem miatt jó lenne, ha több piros gyümölcsöt fogyasztanék. Oh, és kevesebb édesség, helyette gyümölcsök, kevesebb energiaital (oh, te aljas démon, miért szerettem bele rút orcádba?), helyette tea.
És most jöjjön mondjuk a testmozgás. Ugyanis az nincs. Vagyis van, de az a napi 45 perc vonaglás, amit hivatalosan testnevelés órának hívnak, az nem feltétlenül elég. Szóval bevezethetném mondjuk a szilencium előtti alvás helyett a szilencium előtti sétát. Vagy valami zenés ugrabugrálást. Mert az ugye a tanulásnak is jót tesz (ebben a pillanatban jutott eszembe, este kilenc órakor, hogy én még nem végeztem a házi feladatommal...)
És ha a tanulásnál tartunk, azt is jó lenne elkezdeni. Elvégre ha tanulok, tudni fogom az anyagot. Ha tudom az anyagot, jobbak lesznek az eredményeim. Ha jobbak az eredményeim, több az önbizalmam. És nyakamon az érettségi, szóval az az önbizalom igencsak jól jönne.
Aztán a rajzolással is csinálhatnék valamit, mert azt sem csinálom. Pedig ezzel szeretnék a későbbiekben foglalkozni.
Brrruh, ez egy eléggé összecsapott marhaság lett, de hátha segít elérni a célom, és kimászok ebből a bizonyos gödörből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése