Ideje boldognak lenni...

... de hogyan?
A boldogság egy relatív fogalom, mindenkit más tesz boldoggá. Család, barátok, szép ruhák, sok édesség, jó zene, és még annyi mindent felsorolhatnék, ahány ember a Földet lakja. De vajon engem mi tenne boldoggá?
Néha úgy érzem, erre a kérdésre az a válasz, hogy semmi. Mert gyűlölök mindenkit és mindent. Csak a rosszat veszem észre, a romlottság van rám legnagyobb hatással és nem találom a kiutat a sötétből. Ilyenkor egy dolgot szeretnék: eltűnni nyomtalanul.
Máskor pedig ennek éppen az ellenkezőjét érzem. A legapróbb dolognak is tudok örülni, élvezem, ha emberek vannak körülöttem.
Most ezen szeretnék változtatni, hogy a hangulatom ne legyen ennyire szélsőséges. De hogyan is kellene ehhez hozzáfogni? Nos, megpróbálok egy-két dolgot, hátha képes leszek kitartóan követni egy olyan életvitelt, ami a közérzetemnek is jót tesz. Van is néhány elképzelésem, min kellene változtatni, miket kellene bevezetni, illetve elvonni a mindennapjaimból.
Kezdjük is az étrendemmel. Szóval ugye vegetáriánus valák, és sajnos erre eléggé felelőtlenül tértem át. Utána olvastam, tudom, mit kellene tennem-ennem, de ez lustaságból és akaraterő hiányából eredően sajnos elmarad. Nomeg ugye a kollégiumi menza, ahol egy szem vegetáriánus lévén gyakorta elfelejtenek nekem ételt készíteni, és olyankor be kell érnem egy marék üres rizzsel (oké, ez egy kis túlzás, de na...) Szóval meg kellene találnom azokat a tápanyagdús élelmiszereket, amiket a kollégiumban is elkészíthetek, és nem halok tőlük éhen. Illetve a vérszegénységem miatt jó lenne, ha több piros gyümölcsöt fogyasztanék. Oh, és kevesebb édesség, helyette gyümölcsök, kevesebb energiaital (oh, te aljas démon, miért szerettem bele rút orcádba?), helyette tea.
És most jöjjön mondjuk a testmozgás. Ugyanis az nincs. Vagyis van, de az a napi 45 perc vonaglás, amit hivatalosan testnevelés órának hívnak, az nem feltétlenül elég. Szóval bevezethetném mondjuk a szilencium előtti alvás helyett a szilencium előtti sétát. Vagy valami zenés ugrabugrálást. Mert az ugye a tanulásnak is jót tesz (ebben a pillanatban jutott eszembe, este kilenc órakor, hogy én még nem végeztem a házi feladatommal...)
És ha a tanulásnál tartunk, azt is jó lenne elkezdeni. Elvégre ha tanulok, tudni fogom az anyagot. Ha tudom az anyagot, jobbak lesznek az eredményeim. Ha jobbak az eredményeim, több az önbizalmam. És nyakamon az érettségi, szóval az az önbizalom igencsak jól jönne.
Aztán a rajzolással is csinálhatnék valamit, mert azt sem csinálom. Pedig ezzel szeretnék a későbbiekben foglalkozni.
Brrruh, ez egy eléggé összecsapott marhaság lett, de hátha segít elérni a célom, és kimászok ebből a bizonyos gödörből.

Rettenet a világ körül #2 - Szigetek

Végre elérkezett ez az idő is, elkészültem a húdeijesztő cikksorozatom következő tagjához. Ez alkalommal borzongató szigetekkel készültem.


Ilha da Queimada Grande - Kígyó-sziget

Ez a kis sziget Brazília partjainál található, nevét a rajta található hatalmas kígyópopulációról kapta, ami annyit jelent, hogy minden négyzetcentiméterre jut 5 kígyó, ráadásul egy elég mérgező faj, az arany lándzsakígyó. Ez a faj kizárólag itt található meg, éppen ezért a szigetet lezárták a látogatók elől.

Felesleges érdekességek Angliáról

Azt mindenki tudja Angliáról, hogy az autókkal a "másik oldalon" szokás közlekedni, vagy hogy tejjel isszák a teájukat (aminek egyik kreatív barátnőm a "teja" nevet adta), de én most hoztam néhány olyan kintlétem alatt tapasztalt észrevételt, amit nem feltétlenül hallott mindenki.
Először is egy kis negatívum: mikor leszálltunk a lutoni repülőtéren, a PVC padló repedései szigetelőszalaggal voltak összefogva, illetve meglehetősen koszos és szemetes volt, ami elmondható az összes (nem túl sok) helyre, ahová ellátogattunk. Egyébként az angolok hihetetlenül lusták. Példának okáért: a plázába nagy erőfeszítések árán lehetett bejutni elég súlyos ajtókon keresztül, viszont közvetlenül emellett volt a mozgássérülteknek szánt bejárat, ami gombnyomásra nyílt. A teljesen egészséges, jó erőben lévő fiatalemberek pedig kizárólag ezen voltak hajlandóak közlekedni.
Megérkezve a szállásunkra szembe tűnt, hogy a villanykapcsoló fejjel lefelé áll. Először azt gondoltam, csak hanyagságból került fel fordítva, de kiderült, hogy nem, mindegyik így áll. Aztán amit még érdekesnek találtam, az a csap volt. Ugyanis kettő volt belőlük. Mármint külön csapból jött a hideg és a meleg víz. Ez a kád megengedésénél, vagy mosogatásnál még nem is okozott problémát, viszont kézmosásnál annál inkább. Szóval döntenem kellett: vagy tűzforró, vagy jéghideg vízben mosok kezet. A következő dolog, amire felfigyeltem sétálgatás közben, egy jelzőtábla, ami arra figyelmeztette a sofőröket, hogy idős emberek kelhetnek át az úton. Hasonló a kisgyerekes/szarvasos kresztáblához, viszont Magyarországon ezzel még nem találkoztam.
Aztán ott van a rengeteg édesség. Egyrészt sokkal olcsóbb, mint a többi élelmiszer, másrészt iszonyat sok van belőle. Az édességboltok egymás hegyén-hátán vannak, legfőképp a gumicukor az elterjedt, iszonyat nagy választékban lehet kapni a legkülönbözőbb fajtákat. Csokoládéból is mindenféléhez hozzájuthat az ember(lánya), a "hétköznapi" (=itthon is honos) karamellás-mogyorós-kekszdarabostól a Magyarországon nagyon drágán hozzáférhetőn keresztül (mentás csoki forevör *3*) egészen a szezonális különlegességekig (például Halloween alkalmából a tökös) minden ízű, színű, formájú. Ráadásul az egyik boltban akkora habcsókot láttam, hogy nagyobb volt, mint a két tenyerem összetéve o_o A chipsek (<-szóval ezt így kell helyesen írni magyarul, hmm) nem az itthon megszokott méretűek, vagy sokkal nagyobb csomagban lehet őket kapni, amiben öt-hat kisebb csomag van, vagy eleve kis csomagos.
És végül egy viszonylag aktuális téma: bevándorlók. Nagyon sok etnikummal találkoztam odakint, a legtöbben arabok voltak, de sok indiai, afrikai (az akcentusukról lehetett őket felismerni, mert Angliában eleve sok fekete él), ázsiai és európai családot is láttam.
Szóval ennyi lett volna, sajnálom, hogy képekkel nem szolgálhattam, remélem így is élvezhető volt az olvasás.