Helyzetjelentés

Hosszú ideig nem jelentkeztem, aminek legfőbb oka, hogy kórházban voltam. Aztán ugye a veszélyesen közeledő érettségi miatt nem volt sem kedvem, sem időm bejegyzéseket írni. De ha minden jól megy, a közeljövőben fogok írni egy kis összefoglalót a kórházban töltött időről, valamint írok egy élménybeszámolót a második angliai utamról, ahonnan a héten tértem vissza. A "Rettenet a világ körül" pedig valószínűleg csak érettségi után kap nagyobb figyelmet, sajnos egy hónapnyi anyagot még be kell pótolnom, és néhány tantárgyból nem állok túl biztatóan. Aztán a rajzolással is csak egyhelyben állok, szóval azzal sem lenne ártalmas foglalkoznom, főleg, ha később abból szeretnék megélni.

Miért nem veszek részt a blogos életben? (önsajnálat poszt)

Ennek több oka is van. Persze nem az, hogy nem szeretnék, vagy nem érdekel, elvégre akkor létre sem hoztam volna a blogomat. Viszont vannak dolgok, amik miatt mégsem szaporodnak a bejegyzéseim, amik miatt nincs kedvem feljönni és elolvasni az általam követett blogok új posztjait, amiért nem vagyok képes kapcsolatba lépni más bloggerekkel.

Ilyen ok például a lustaság. Az egyik legnagyobb szörnyetegem, bármennyire küzdök ellene, mindig visszaránt. És most nem a "nincs kedvem semmihez, inkább sorozatot nézek" féle lustaság, ami a legtöbb fiatalban ott van, hanem az a fajta, mikor már ahhoz is lusta az illető, hogy éhes legyen, annak ellenére, hogy egész nap egy falatot sem evett, mikor arra sincs lelki ereje, hogy a barátaival beszélgessen, annak ellenére, hogy tudja, ők tudnának javítani a kedvén, mikor csak fekszik az ágyon, azon gondolkodva, milyen jó lenne, ha már végre vége lenne ennek az egésznek.

Aztán ott vannak a különböző szociális fóbiáim. A túlzott megfelelni akarás, hogy olyan legyen a blogom, ami tetszik az embereknek, pedig tisztában vagyok vele, hogy nem lehet olyat létrehozni, ami mindenki igényeinek megfelel, ezért olyannak kell lennie, ami nekem tetszik. Kicsi az önbizalmam, elbátortalanít a kis számú közönségem (pedig nem is lesz nagy, fiam, ha nincs bejegyzés). Félek attól, hogy túl sok személyes információt osztok meg, amit esetleg később ellenem fordítanak (volt már rá példa, olyan emberek fordultak ellenem, akiket a barátaimnak hittem). Nem merek hozzászólni más blogok bejegyzéseihez, félek, hogy megbántok valakit, vagy hogy nem érdekel senkit a véleményem, hogy feleslegesen teszek közzé valamit.

Pedig annyira szeretnék tagja lenni egy olyan közösségnek, mint amiket erre-arra látok, kommunikálnak, barátkoznak egymással, találkozókat szerveznek. Tudom, hogy nem taszítanának ki, ha megpróbálnék beilleszkedni, én mégis félek attól, hogy csak megtűrt személy lennék egy ilyen társaságban.

"Karácsonyi" csomag anyukámtól

Technikai okok miatt kissé megkésve, de megérkezett a karácsonyra szánt csomag édesanyámtól, egyenesen Angliából. Nézzük is meg, mit rejtett a cipősdoboz.

Csoportkép

 

 

Édességek:

A klasszikus piros-fehér cukorrúd, borsmenta ízzel. Annyira tetszett így becsomagolva, hogy nem volt szívem felbontani ><

Mentás tallér csokoládé bevonattal. Ezt viszont már megdézsmáltam és naaagyon finom.

Menta töltelékes táblás csokoládé. Talán már rájöttetek, hogy imádom a mentát :p

Zöld díszítő massza bigyó. Olyan műmarcipán féle. És zöld :p

Kalózos díszítőcukorkák. Mert halálfejes és nagyon cuki!

Kiegészítők:

Monster High barátság nyaklánc. Már el is kelt a Frankie-s fele c:

Bronzos hajcsatok. Valami oknál fogva megrögzött hajcsat-gyűjtő vagyok, bár szinte soha nem használom őket.

Sminkes cuccok:

Nightmare Before Christmas! Körömlakk gyűrűvel, szemhéjpúder (azt hiszem, így hívják) és szájfény. Bár nem igazán látszik, de a körömlakkon Jack-es matrica, a szemfestéken pedig Jack pofik vannak. A szájfénynek nagyon édes epres illata van, és viszonylag tartós is, a szemhéjpúder kicsit halvány, de ez iskolába nem is baj, a lakkot pedig még nem próbáltam.

"Kaviár" hatású körömlakk szett. Az egyik tégelyben fekete lakk van, a másikban pedig apró fekete gyöngyök.

Körömdíszítő szettek. Mindkettőhöz tartozik egy-egy reszelő, három pálcika, egy csipesz és egy-egy dobozka dísz. Az egyikben kis kövek, a másikban betűk vannak.

Sminkes ecsetek és körömdíszítő pálcikák. Elég sok ilyesmit kaptam, annak ellenére, hogy nem igazán használom...

Egyebek:

Virágos muffinpapír. Mert abból sosem elég.

Buszos kulcstartó. London jellegzetes tömegközlekedési eszköze, ráadásul a kereke még gurul is c:

És végül rágóka kutyinak. Ez valami kolbászszerű fogalmamnicsmi, utánanézve a "rawhide" jelentésének, nyers marhabőrből és hasonló húsipari hulladékokból állítják elő. Mindenesetre kutyi értékelte!

Nyugodj békében, Félvér Herceg

Barátosném feljött hozzám matematikát korrepetálni, és hirtelen közölte velem a hírt: kedvenc színészem, Alan Rickman elhunyt. Nem vagyok a szavak embere, nem lennék képes mondatokká formálni a gondolataimat, ezért nemes egyszerűséggel megosztok egy képet, amivel két napja lettem készen. Ezzel búcsúzom el tőle, más módom nincs rá.

Egy kis mindenegyben

Az elmúlt időben egész sok dologhoz hozzájutottam, szóval szeretnék velük eldicsekedni.

Kezdjük egy kis bevásárlósdival.
Szóval éppen szokásos DM körutamon voltam, és úgy éreztem, szükségem lenne egy ajakápolóra, mert a hidegtől folyton kicserepesedik a szám. El is néztem az erre szakosodott részleghez (állványhoz), és a -viszonylag- nagy választék miatt kicsit bajban is voltam. Aztán megakadt a szemem ezen a csinos kis csomagoláson, aztán a Candy Queen feliratot látva le is kaptam az állványról.

Nagyon tetszik az édes illata, és egész tűrhető viselni (neeembírom az ajakápolókat). Ráadásul a szám sem sebesedik ki.

Aztán egy kesztyűt is beújítottam, nagyon megtetszett, mikor megláttam az áruházban. Valamivel melegebb is, mint az előző, és jóval elegánsabb.

Egy kis kockaság: Dark Souls. Mivel az ünnepeket nagyrészt egyedül töltöttem, úgy döntöttem veszek egy játékot, amivel el tudok szórakozni. Betértem hát a játék kereskedésbe nézelődni, és hosszas vacilálást követően ezt választottam, mert nem a legkönnyebb és nagyon szeretem a különlegesen sötét fantáziavilágát.

Aztán nem bírtam magammal és ismét megtámadtam az ásványos standot. Le is csaptam egy nagyon szép lápisz lazuli medálra. A különlegessége, hogy sokkal több fém van benne, mit az eddigiekben, amiket láttam (bár ez a képen nem látszik).

Valami oknál fogva nem tudtam megfordítani a képet...

És végül egy nyakbavaló, amit még november elején szereztem meg a Tesco Halloween bigyói által. Nagyon régóta szeretnék ilyet, szóval mikor megláttam, kicsi választott el, hogy ugráljak örömömben. A csodás arcbőrömet pedig tessék ignorálni!

A macsek füles szintén Tesco-s, csak régebbi.

Ééés, barátosnémtól kaptam egy pulóvert, mert neki nem tetszett a mintája, én viszont oda-vissza vagyok a hasonló "kawaiiságokért". Szóval borzasztóan örültem neki. Jó meleg és nem viszketek tőle.

Zárásképp két dolog, amit termeltem. Igenigen, ennyi fért bele két hónapba.
Megcsillogtattam szobrászati tudásom és alkottam levegőre száradó agyagból egy Cthulhu-t, majd  lefestettem temperával. A festék eléggé alulpigmentált, szóval istentelenül fakó színe lett. Egy barátnőmnek készült ajándékba, postán keresztül utazott Brazíliába.

Inkább cuki lett, mint rémisztő...

Végül egy nemtudommi, ami csak úgy kipattant a fejemből. Elég vegyes technikával készült, van benne vízfestéken keresztül, a zseléstollon át a színesceruzáig minden. Nem lett olyan a színezés, mint terveztem, a fénykép pedig a laminálás miatt rettenetesen fénylik.

Lesz mit bepótolnom...

Az elmúlt időben elhanyagoltam a Blogger környékét, nemhogy a saját blogomat nem gondoztam, még a kedvenceimre sem néztem rá. Pedig időm biztosan lett volna, de a lustaság nagy úr. Szóval holnaptól belevetem magam az írásba és olvasásba, hogy a lemaradásokat pótolgassam. Remélem sikerül is betartanom az ígéretem és a sok téma, amit összeszedtem, nem marad megíratlanul.

Ideje boldognak lenni...

... de hogyan?
A boldogság egy relatív fogalom, mindenkit más tesz boldoggá. Család, barátok, szép ruhák, sok édesség, jó zene, és még annyi mindent felsorolhatnék, ahány ember a Földet lakja. De vajon engem mi tenne boldoggá?
Néha úgy érzem, erre a kérdésre az a válasz, hogy semmi. Mert gyűlölök mindenkit és mindent. Csak a rosszat veszem észre, a romlottság van rám legnagyobb hatással és nem találom a kiutat a sötétből. Ilyenkor egy dolgot szeretnék: eltűnni nyomtalanul.
Máskor pedig ennek éppen az ellenkezőjét érzem. A legapróbb dolognak is tudok örülni, élvezem, ha emberek vannak körülöttem.
Most ezen szeretnék változtatni, hogy a hangulatom ne legyen ennyire szélsőséges. De hogyan is kellene ehhez hozzáfogni? Nos, megpróbálok egy-két dolgot, hátha képes leszek kitartóan követni egy olyan életvitelt, ami a közérzetemnek is jót tesz. Van is néhány elképzelésem, min kellene változtatni, miket kellene bevezetni, illetve elvonni a mindennapjaimból.
Kezdjük is az étrendemmel. Szóval ugye vegetáriánus valák, és sajnos erre eléggé felelőtlenül tértem át. Utána olvastam, tudom, mit kellene tennem-ennem, de ez lustaságból és akaraterő hiányából eredően sajnos elmarad. Nomeg ugye a kollégiumi menza, ahol egy szem vegetáriánus lévén gyakorta elfelejtenek nekem ételt készíteni, és olyankor be kell érnem egy marék üres rizzsel (oké, ez egy kis túlzás, de na...) Szóval meg kellene találnom azokat a tápanyagdús élelmiszereket, amiket a kollégiumban is elkészíthetek, és nem halok tőlük éhen. Illetve a vérszegénységem miatt jó lenne, ha több piros gyümölcsöt fogyasztanék. Oh, és kevesebb édesség, helyette gyümölcsök, kevesebb energiaital (oh, te aljas démon, miért szerettem bele rút orcádba?), helyette tea.
És most jöjjön mondjuk a testmozgás. Ugyanis az nincs. Vagyis van, de az a napi 45 perc vonaglás, amit hivatalosan testnevelés órának hívnak, az nem feltétlenül elég. Szóval bevezethetném mondjuk a szilencium előtti alvás helyett a szilencium előtti sétát. Vagy valami zenés ugrabugrálást. Mert az ugye a tanulásnak is jót tesz (ebben a pillanatban jutott eszembe, este kilenc órakor, hogy én még nem végeztem a házi feladatommal...)
És ha a tanulásnál tartunk, azt is jó lenne elkezdeni. Elvégre ha tanulok, tudni fogom az anyagot. Ha tudom az anyagot, jobbak lesznek az eredményeim. Ha jobbak az eredményeim, több az önbizalmam. És nyakamon az érettségi, szóval az az önbizalom igencsak jól jönne.
Aztán a rajzolással is csinálhatnék valamit, mert azt sem csinálom. Pedig ezzel szeretnék a későbbiekben foglalkozni.
Brrruh, ez egy eléggé összecsapott marhaság lett, de hátha segít elérni a célom, és kimászok ebből a bizonyos gödörből.