Miért nem veszek részt a blogos életben? (önsajnálat poszt)

Ennek több oka is van. Persze nem az, hogy nem szeretnék, vagy nem érdekel, elvégre akkor létre sem hoztam volna a blogomat. Viszont vannak dolgok, amik miatt mégsem szaporodnak a bejegyzéseim, amik miatt nincs kedvem feljönni és elolvasni az általam követett blogok új posztjait, amiért nem vagyok képes kapcsolatba lépni más bloggerekkel.

Ilyen ok például a lustaság. Az egyik legnagyobb szörnyetegem, bármennyire küzdök ellene, mindig visszaránt. És most nem a "nincs kedvem semmihez, inkább sorozatot nézek" féle lustaság, ami a legtöbb fiatalban ott van, hanem az a fajta, mikor már ahhoz is lusta az illető, hogy éhes legyen, annak ellenére, hogy egész nap egy falatot sem evett, mikor arra sincs lelki ereje, hogy a barátaival beszélgessen, annak ellenére, hogy tudja, ők tudnának javítani a kedvén, mikor csak fekszik az ágyon, azon gondolkodva, milyen jó lenne, ha már végre vége lenne ennek az egésznek.

Aztán ott vannak a különböző szociális fóbiáim. A túlzott megfelelni akarás, hogy olyan legyen a blogom, ami tetszik az embereknek, pedig tisztában vagyok vele, hogy nem lehet olyat létrehozni, ami mindenki igényeinek megfelel, ezért olyannak kell lennie, ami nekem tetszik. Kicsi az önbizalmam, elbátortalanít a kis számú közönségem (pedig nem is lesz nagy, fiam, ha nincs bejegyzés). Félek attól, hogy túl sok személyes információt osztok meg, amit esetleg később ellenem fordítanak (volt már rá példa, olyan emberek fordultak ellenem, akiket a barátaimnak hittem). Nem merek hozzászólni más blogok bejegyzéseihez, félek, hogy megbántok valakit, vagy hogy nem érdekel senkit a véleményem, hogy feleslegesen teszek közzé valamit.

Pedig annyira szeretnék tagja lenni egy olyan közösségnek, mint amiket erre-arra látok, kommunikálnak, barátkoznak egymással, találkozókat szerveznek. Tudom, hogy nem taszítanának ki, ha megpróbálnék beilleszkedni, én mégis félek attól, hogy csak megtűrt személy lennék egy ilyen társaságban.