100 kérdés, amit senki nem kérdez - Tag

Van időm, van energiám. Mit csináljak? Mondjuk lefordítok egy iszonyat hosszú tag-et :D
Vigyázz, mert tényleg nagyon hosszú!

Az elvesztegetett nyaram

Mire is való a nyári szünet? Arra, hogy kipihend az iskola fáradalmait? Hogy élvezd a jó időt és elmenj szórakozni a barátaiddal? Nos nekem nem. Nekem arra való, hogy kitakarítsam a szobámat, amire a kollégium miatt nem volt időm. Hogy munkát keressek és dolgozzak, hogy ne legyen anyagi probléma iskolakezdéskor. Ennek ellenére mit csináltam? Interneteztem. Sokat.
Éppen ma reggel tudatosult bennem, hogy már péntek van, hétfőn pedig be kell költözni a kollégiumba. A szobám élhetetlen állapotban van (ebben volt egy enyhe túlzás), dolgozni pedig nem voltam képes a pánikbetegségem miatt. Gratulálok, önmagam, most is, ahelyett, hogy valami produktívat csinálnál, blogbejegyést írsz.

Vajon be kellene mutatkoznom?

Kell-e már rögtön a blog elejére bemutatkozás? Ilyenkor még úgyis csak egy-két kósza lélek fog idetévedni, ha pedig később sok bejegyzésem lesz, a régiek senkit nem fognak érdekelni. Szóval én úgy vagyok vele, ha majd szaporodnak (és ha lesznek egyáltalán) követői a blogomnak, majd csak akkor lesz érdemes magamról is írni (ami elég ironikus, tekintve, hogy ez egy személyes blog kíván lenni).
Kissé türelmesnek kell lennem, majdcsak kialakul, merre haladok. Addig maradnak a rövid, szinte értelmetlen bejegyzések.

Akkor próbáljuk meg újra

Ez lesz a harmadik blogom, amibe belekezdek. Sokminden történt, ami miatt úgy gondoltam, a blogolás nem nekem való. Most viszont úgy érzem, eleget tanultam az elkövetett hibáimból és képes leszek nyilvánosságra hozni a gondolataimat. Remélem lesz elég lelki erőm rendszeresen vezetgetni a kis internetes naplómat és talán sikerül majd másoknak is örömet szerezni vele.
Még hosszú utat kell megtennem, hogy rátaláljak önmagamra, remélem ez valamennyire segít majd ebben. Szeretnék tanulni, tapasztalatot szerezni, és ezeket megosztani másokkal is.
Meglátjuk, mi sül ki belőle.